Tegnap egész jól ment a futás bár a végére igen csak elfáradtunk ami nem is baj!
Reggel elég nyűgösen keltem amire rátett egy lapáttal az is, hogy kifelé menet belerúgtam a szekrénybe. Szitkozódva és fél lábon ugráltam be a konyhába ahol már Edina sürgött-forgott.
- Szia hogy aludtál?-kérdezte vidáman.
- Mondjuk, hogy jól.- mondtam miközben a lábujjamat vizsgálgattam.
- Én nagyon jól aludtam biztos a futás miatt. Kérsz valami reggelit?- kérdezte a szekrényben kotorászva.
- Aha mi van itthon?- kérdeztem mivel már tényleg éhes voltam.
- Hát van tej hozzá müzli vagy van valamilyen joghurt korpával.- sorolta a választékot. Hitetlenkedve emeltem fel a fejemet és biztos voltam benne, hogy rosszul hallottam és nem azt mondta, hogy egyek joghurtot korpával?!
- Mi az, hogy korpával?! Az nem az ápolatlan hajban van?- értetlenkedtem.
- Mi? Ja nem! Ezt valami csomagolt valami amire csak annyi van írva, hogy korpa gondolom valami növénynek a része. De az a lényeg, hogy nagyon finom joghurttal, és nagyon olcsó bioboltokban lehet kapni.- magyarázta meg a félreértést.
- Ja oké értem. Akkor azt megkóstolom milyen joghurt van hozzá?- kérdeztem.
- Hát van epres, barackos, banános, és ananászos.- sorolta miközben kipakolta őket a hűtőből.
- Úúúú van epres?! Akkor azt kérek!-teljesen fellelkesedtem tőle. Illik tudni rólam, hogy imádom az epret bárhol bármikor bármilyen formában képes vagyok elpusztítani.
-Oké mennyi "korpát" kérsz bele?- kérdezte miközben kivett a fiókból egy evőkanalat.
- Nem tudom te mennyivel eszed?- kérdezem.
- Én egy evőkanállal szoktam akkor neked is annyit teszek bele.- mondta miközben mindkettőnkét megcsinálta.
- Oké köszi.- mondtam miközben be is kaptam az első kanállal. -Hmm ez tényleg finom.- mondtam.
- Örülök, hogy ízlik!- mosolygott.
- Na és mit csináljunk ma?- kérdeztem rá.
- Arra gondoltam, hogy bemehetnénk Márkhoz mit szólsz?
- Oké jó ötlet nem tudod, hogy Dodi mikor dolgozik?- kérdeztem hiszen már nagyon hiányzik.
- Azt hiszem Márk azt mondta, hogy ma is dolgozik és kedden lesz szabad napja.-világosított fel barátnőm. - És igen természetesen beugorhatunk hozzájuk úgy is szeretném megismerni a híres Dodit!
- Köszönöm.- Miután megettünk a reggelinket én elmosogattam addig Dina elment zuhanyozni. Amint végeztem a mosogatással a szobámba igyekeztem, hogy valami elfogadható göncöt keressek. Végül az egyik újabb farmerom mellet döntöttem-az újabb mellet azt értem, hogy nincsen tele lyukakkal- ehhez pedig egy fehér kerek nyakú kivágottabb pólót és egy hosszabb nyakláncot vettem fel amit még régebben vettünk Edinával. A hajamat kifésültem majd egy fonat hajpántot készítettem a hajamból amit oldalt eltűztem. Imádom így hordani és nem is nehéz elkészíteni főleg, hogy derékig érő hajam van- amit kiskorom óta növesztek- és viszonylag egyenes is. Gyorsan bepakoltam pár dolgot a kissé ütött-kopott barna válltáskámba és már robogtam is át a fürdőszobába. Ahonnan éppen barátnőm jött ki immár teljesen felöltözve. Rajta egy világosabb színű farmer volt és a kedvenc fehér hosszú ujjú felsője aminek az ujja csipkés volt. Szép hosszú haját ami egy kicsit rövidebb volt az enyémnél oldalról haladva fonta be.
- Gyönyörű vagy! -ámuldoztam.
- Te sem vagy semmi kis-anyám! -nevetett. Hát igen, a kis-anyám egy megszokott becenév nálunk. A megismerkedésünk napján már kitudja a hányadik vodka narancsomat gurítottam le a kedvenc báromban amikor Edina odajött, hogy nem nézek ki túl jól és hogy nem kéne többet innom. Én persze mivel akkor még nem ismertem na meg elég részeg is voltam lerendeztem annyival, hogy: Pofa be kis-anyám. Persze ő nem sértődött meg hanem haza hozott magához én pedig elmeséltem neki az egész életemet. Úgy, hogy ez a név nálunk valahogy megmaradt.
- Köszönöm.- mosolyodtam el.
- Csak nem Dodi miatt öltöztél ki így?
- Nem de, hogy persze, hogy nem.. Na jó, de de csak azért mert olyan régen láttam és nem szeretném, ha olyan szakadt cuccokba látna.- magyaráztam.
- Persze értem. Amúgy helyes.?- tudakolta vigyorogva.
- Mi? Hát nem is tudom régen láttam már de azt hiszem igen.- mosolyodtam el.
- Na és tetszett neked valaha?- kérdeztem
- Nem persze, hogy nem, tudod őt mindig is a bátyámnak tekintettem mindig megvédett a cikizésektől meg ilyenek.
/Myra♥/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése