Edinával még mindig a konyhában sürgölődtünk, amikor megcsörrent a telefonom.
-Csak ne a főnök, csak ne a főnök..-imádkoztam, miközben kihalásztam nagy nehezen a farmer zsebemből.
-Csak nem.-húzta száját Edina.
-Á, nem.-örültem meg, majd azonnal felvettem.-Szia Dodi.-köszöntem boldogan, mire Edina kikerekedett szemmel nézett rám.
Dodi régi jó barátom. Általánosba jártam, amikor megismertem. Három évesek voltunk, amikor a szomszédunkba költöztek. Egy óvodába mentünk, egy iskolába. A szüleink is nagyon jóban voltak. De Dodiék elköltöztek a gimi miatt, így szétkerültünk. Soha nem gondoltam, hogy ismét hallom a hangját. Dodi amúgy csak becenév, rendes nevén Varga Doriánnak nevezik. Nagyon jó barátok voltunk :)
-Honnan van meg a számom?-kérdeztem.
-Márk.
-Márk?-hüledeztem.
-Márk.
-Máárk?
-Máárk.-mondta, mire felnevettem.
-Oké, értem. De, hogy..Vagyis..Miért adta meg neked? És honnan tudtad, hogy őt keresd? Ismered?
-Oké, először is vegyél levegőt.
-Oké, veszek, csak mondjad már.-türelmetlenkedtem, és kisétáltam a konyhából, a kanapén foglaltam helyet. Edina utánam jött, és leült velem szembe a fotel karfájára.
-Jó, jó. Mondom. Na szóval. Munkát kerestem, és most együtt dolgozok Márkkal. Beszélgettünk ma, és szóba került a gyerekkorunk..Megemlítettelek téged, és mondta, hogy ismer. Kérdeztem honnan, mondta hogy ott dolgozol a fodrász üzletbe, mint kis főnök. Ezen nagyon meglepődtem amúgy..-mondta szerintem magának, mire lehunytam a szemem. Ja igen..Mindig is szakács akartam lenni..-Ekkor kértem el a teló számod. És most beszélünk.
-De jóó!-mosolyogtam.-Akkor közel dolgozunk. És Edinával néha oda megyünk ebéd szünetbe kajálni.
-Ki az az Edina?
-A legjobb barátnőm.-jelentettem be, mire Edina engem nézve elmosolyodott.
-Értem. Na jól van, akkor még összefutunk. Meg vagy? Anyudék? Lehet meglátogatlak majd, és benézek hozzájuk. Együtt laktok még?-mondta, nekem meg összeszorult a szívem.
-Anyuék....-csuklott el a hangom, és Edina biztos észrevehette, hogy mi van, így elvette tőlem a telefont, és így szólt..
-Szia, Dina vagyok.-köszönt.-Nem, semmi. Ahha, értem. Oké. Nem. Tessék? Meghaltak.-mondta halkabban, én meg erősnek akartam látszani, de nem ment. Könnyekbe borult a szemem.-Oké, persze. Adom. Szia.-mondta Edina, majd visszaadta a telefont.
-Bocsi.-mondta azonnal Dodi.
-Semmi gond, nem tudhattad.
-De gondolhattam volna.
-Jó, mindegy már. Régen volt.
-Neked úgy hallom nem nagyon.-mondta, de erre nem tudtam mit mondani. Régen volt, de nekem olyan, mintha tegnap lett volna. Mindenre tökéletesen emlékszek.- Na jó, akkor még beszélünk. Légy jó!
-Az leszek.-mosolyogtam. Mindig is a bátyámnak tekintettem. Mindig megvédett. :)
-Szia.
-Szia.-köszöntem el én is, majd leraktuk.
-Ki volt ő?-kérdezte Edina.
-Egy régi, nagyon kedves barátom.-mosolyogtam.
-Jól vagy?-simította meg a vállam.
-Persze.-töröltem le a szemem.
-Biztos?-kérdezte komolyan.
-Aha, menjünk főzni.-mosolyogtam, majd felálltunk, és folytattuk a "nagy munkát".:)
Este fél hét körül volt, hogy végeztünk, így leültünk enni.
-Egész jó lett.-vettem egy falatot a számba.
-Akkor utána futás?-kérdeztem.
-Mehetünk.-bólintott.
-Jól van.-nevettem, mert Dina még mindig tömte magát. :D
Miután megettük még pihentünk egy kicsit, majd felöltöztünk a "sport szerkóba".
-Figyu.-mentem ki a szobámból Dinához, aki a nappaliban már a cipőjét kötötte.-Nekem nincs ilyen sport szerelésem.-húztam a szám.
-Adok.-mosolyodott el.
-Kösz.-mentem utána.
-Ez jó?-mutatott fel egy kékes pólót.
-Viccelsz ugye?
-Nem.-rázta a fejét, majd felnevetett.-Oké, jó.-dobta le az ágyra, majd kikereste a nadrágot is.
-Köszönöm szépen.-mosolyogtam, amikor a kezembe nyomta a nadrágot is.
-Ne köszönd.-mosolyodott el, majd kiment.
-Raaajta!-álltunk be, majd indultunk futni.
-Inni hozol?-kérdeztem, majd csak annyit láttam, hogy Dina visszafordul.
-Nem.-mondta, majd mindketten felnevettünk. Hát így indultunk el első futásunkra :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése