1.rész-Hétfő reggel..

Sziasztok! :) Meghoztam az első részt, remélem tetszeni fog. Pipáljatok, ha következőt szeretnétek, vagy ha tetszenek. Következő rész nem tudom mikor lesz pontosan, de hamarosan. 
Nos. A dátumok kitaláltak, nem biztos, hogy valaha volt olyan, hogy Március 26, ami Hétfő lenne. Lehet volt, fogalmam sincs. Szóval ezek csak kitaláltak. Ahogy a szereplők is, és a helyek is. Lehet, hogy éppen nincs olyan fodrász üzlet, ami három buszmegállónyira van egy paneltől. Nem tudom. 
Szóval ennyi. Csak ezeket gondoltam közlöm veletek, a félreértések elkerülése végett. 

Jó olvasást! :)

Március 26./Hétfő/

Éppen a kócos lóboncomat fésültem ki reggel fél hatkor, amikor csörgött a telefonom.
-Igen?-vettem fel, meg sem nézve a képernyőt, ugyanis még mindig a hajammal küszködtem.
-Szia Alíz.-köszönt Edina.
-Szia Edina! Mizujs?-örültem meg.
-Nincsen semmi, csak azért hívlak, mert korábban kellene ma bemenni dolgozni. Hívott engem a főnök, már úton vagyok. Te merre jársz?-kérdezte, mire végig néztem magamon. Kócos haj, amiből egy fésű áll ki. Bő póló, és sort.
-Engem miért nem hívott??-estem pánikba teljesen.
-Mi?? Nem hívott fel?
-Nem, miért tette volna?
-Ooo, akkor siess.-mondta, mire kinyomtam, és rohanni kezdtem a fürdőbe, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Sose pepecseltem sokat, de ahogy most kinéztem, na azon kellett változtatni, hogy utcára tudjak lépni.
Sikerült kibogoznom a hajam, össze fogtam copfba, felvettem egy egyszerű farmert, egy kék felsőt, amire egy farmer felsőt vettem. Nem nagy szám, szinte mindig így nézek ki. Átlagosan.
Bedobáltam gyorsan mindent a fekete váll táskámba (pénztárca, telefon, stb..), és már rohantam is a buszhoz. Szerencsére nem lakok túl messze, csak négy megállónyira.
Szinte a főnök előtt estem be az ajtón.
-Alíz, már megint késett?-kérdezte a főnököm, Arnold, szemrehányóan.
-Elnézést, de nekem senki nem szólt, h..
-Ne mentegetőzzön.-szólt közbe.
-Én..
-Mindig csak maga, maga, és maga.-legyintgetett lesajnálóan.
-Nem, én nem, csak..
-Semmi csak. Késett, erre nincs mentség. Pont!-üvöltött rám, majd sarkon fordult, és elment.
Miután a főnök becsapta maga mögött irodája ajtaját, kezembe temettem az arcom.
-Ez is csak velem lehet..-suttogtam szinte magamnak.
-Ugyan, hagyd rá.-lépett mellém Edina, aki már munkában volt. Edina takarító, én meg kisfőnök. Ez is még akkor lettem, amikor még másik főnököm volt, csak az elment máshová, nagyobb fodrász üzletbe, és ez a tetű jött a helyére, aki azt hiszi övé a világ.
-Hagyjam rá?-vettem le a kabátomat, ami még el kellett ebben a kissé hideg, márciusi időben.-De hát akkor egyszerűen kirúg.-húztam erősebbre a copfom, ami kicsit szétjött a nagy loholás miatt.
-Igen, ebben van valami..
-Nem tudunk mit tenni.-tártam szét a karom.-Ebbe bele kell törődnöm.-nyitottam be, karomon a kabátommal, vállamon a táskával, az irodámba.
-De csak nem hagyhatod, hogy ilyen legyen veled.
-Milyen?-akasztottam fel kabátomat a fogasra, és táskámat az asztal szélére raktam, ahova szoktam.-Mindig ilyen. Ezen nem tud változtatni senki.-ültem le az asztalomhoz.
-Hát fogalmam sincs mi legyen.-masszírozta orrnyergét Edina.
-Te ne foglalkozz ezzel. Majd kigondolok valamit.-mosolyogtam rá.
-Jól van.-mosolygott vissza.-De ezt akkor sem lehet hagyni.
-Mit nem lehet hagyni?-nyitott be dühösen a főnököm.-Alíz, maga még mindig nem fogja fel, hogy ez nem egy kaszinó, hanem munka hely? Nem hívhat be ide bárkit trécselni. Edina, maga meg nyomás dolgozni!-mutatott kifelé az ajtón.-Tele van retekkel az egész üzlet. Talán én nyaljam fel, vagy képes arra, hogy megfogja azt a nyamvadt felmosót, és maga mossa fel?!-üvöltött.
-Már megyek is.-mondta Edina lehajtott fejjel, és kisietett az irodámból.
-Maga is képes arra, hogy a maga dolgával foglalkozzon, és munkába álljon?-üvöltötte felém.
-Igen, uram.-bólintottam, viszonlag gyorsan.
-Remek.-monda, majd ajtócsapása után felálltam, a szekrényhez léptem, és kivettem egy köteg papírt, hogy dolgozzak. Éljenek a Hétfő reggelek..

/Alexa voltam♥/