Éppen a papírmunka felénél jártam amikor Edina lépett be az irodámba. -Alíz gyere menjünk ebédelni.-mondta.
-De hiszen még nincs is ebédszünet.-jelentettem ki.
-Jaj istenem, hogy te mennyire bele tudsz merülni a munkába, közel 4 órája vagyunk itt és te ki sem léptél az irodádból.-mondta mosolyogva
-Jól van akkor menjünk!
Gyorsan felkaptam a kardigánomat és beszóltunk a főnöknek,hogy elmegyünk ebédelni. Mikor kiléptünk az irodájából még valamit barátnőm után kiáltott , de őt nem igazán érdekelte.
A két utcányira lévő vendéglőbe mentünk. Ahogy beléptünk megcsapott minket a családias hangulat amit ez a hely árasztott. Köszöntünk a bennlévőknek majd leültünk a kedvenc két személyes asztalunkhoz. Pár perc várakozás után Márk lépett az asztalunkhoz aki pincérként dolgozik a kajáldában.
Ő egy nagyon jó fej srác, nagyjából két évvel idősebb nálunk. Fekete haját mindig felzselézve hordja. Ahogy ott állt felettünk tökéletesen láttam, ahogy kék szemei boldogságtól csillognak, mint általában. Fehér inget viselt ami alatt látszódott kidolgozott felsőteste. Mint megtudtunk elég jómódú családban nőtt fel, de ehhez képest egyáltalán nem nagyképű, sőt! Néha leül hozzánk beszélgetni, de nem vagyunk még olyan közeli kapcsolatban.
-Alíz figyelsz?!-rántott vissza a valóságba barátnőm kissé dühös hangja.
-Úgy látszik megint elkalandoztam, ne haragudjatok. Mit is kérdeztél? -fordultam Márk felé.
-Azt kérdeztem,hogy mit kérsz? - ismételte meg szokásos féloldalas mosolyával.
-Egy sült krumplit kérek, köszi.- mosolyogtam rá
-Rendben akkor két sült krumpli. Máris hozom.
Míg a rendelésünkre vártunk beszélgetni kezdtünk.
-Na és mi van a múltkori pasival?- kérdeztem vigyorogva.
-Áhh egy tahó volt.
-Na mi történt?- kérdeztem kíváncsian.
-Elhívott vacsorázni minden tök jó volt, figyelmes volt és jókat beszélgettünk. Erre a vacsora végén elém tolta a számlát,hogy fizessem ki az egészet. Szerinted normális az ilyen?!-láttam rajta hogy egy kissé dühös lett és szemei csalódottan csillogtak. Sajnáltam hiszen Edinának sem volt még komoly kapcsolata. -Na mindegy hiszen annyi pasi van még a világon.- ezt is csodálom benne annyira hiszem mindig optimista és általában higgadtan oldja meg a dolgokat.
-Igazad van..
-Mint mindig!- szólt bele vigyorogva. Hát igen Dina már csak ilyen szereti magát fényezni!
-Nos hölgyeim meghoztam a sült krumplit!- ért vissza Márk és le rakta elénk az ételt.
-Köszi. Mennyi lesz.?- nyúltam bele a zsebembe,hogy előkotorjak egy kis pénzt.
-Ugyan hagyjátok meghívtalak titeket.
-Márk nem fogadhatjuk el.- tiltakozott azonnal Edina.
-Lányok most az egyszer had hívjalak meg titeket.Kérlek!- könyörgött hiszen tudta,hogy nem szeretjük ha valaki kifizet helyettünk valamit csak mert szegényebbek vagyunk. Ennek ellenére nagyon jól esik,hogy ennyire törődik velünk.
-Jól van egyszer nem halunk bele. Szóval köszönjük Márk.-mosolyogtam rá.
-Szívesen lányok, jó étvágyat.-mondta, mire válaszul két csodálatos mosolyt kapott, és már el is ment, felvenni a következő rendelést.
-Nagyon aranyos ez a gyerek.-mondta, miközben haraptam egy krumplit.
-Mmmmmm.-nézet rám vigyorogva.
-Nem.-mondtam határozottan.
-Mi nem?-nézett rám kérdőn.
-Á, hagyjuk.-mondtam, majd tovább ettem a krumplim.
-Na, most komolyan! Tetszik?-kérdezte halkabban.
-Nem.-mondtam normál hangsúllyal.
-Ahhaaa.-mondta cinikusan.
-Komolyan nem.-mondtam őszintén.-Na kész vagyok.-toltam be az utolsó krumplit.
-Oké, menjünk.-pakolta össze a két tálcát, míg én felvettem a kardigánomat.
-Kiviszem.-emeltem fel a tálcákat, és vissza vittem.-Köszi.-hajoltam be kicsit, hogy láthassam Márkot, aki éppen a poharakat töltötte fel a pultban.
-Nincs mit csajok.-mondta mosolyogva.
-Szia Márk!-intett Edina az ajtóból.
-Szia.-fordultam vissza felé én is.
-Sziasztok!-kiáltott utánunk, mi meg kiléptünk a kajáldából.
Kissé nyirkos volt az idő odakint, így gyorsabb léptekkel siettünk vissza, meg már amúgy is kicsit többet maradtunk, mint kellett volna. Ennek tuti nyoma marad..
-Azt hittem már vissza se jöttök.-mondta a főnök gúnyosan.
-Ugyan.-legyintett Edina.-Nem hagynánk itt magát egyedül.-próbált nyalni egy kicsit a főnöknél.
-Pedig milyen jó lenne ha még is így lenne.-mondta az orra alatt, majd visszament az irodájába.
-Anyád.-mormolta Edina, mire hangosan felnevettem.
-Még mindig nem kaszinó!-kiáltott ki az irodájából.
-Értetteem.-óbégattam vissza, Edina meg a száját fogta be, hogy ne nevesse el magát.
Visszamentem az irodámba, és folytattam a papír munkát. Rengeteg táblázat, függvény várt már rám, és szinte láttam, hogy megörültek, amikor újra tollat fogtam a kezembe, és írogatni kezdtem. De jó nekik..
A szörnyen lassan telt, de felemelő érzés volt kilépni a friss levegőre a meló végén. Aha, gondoltam én..A főnök szaladt utánunk a nevünket hangoztatva.
/Myra♥/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése