4.rész-Nem késtünk el!

Sziasztok! Én (Alexa) írtam meg az elejét, Myra meg besegített. Nem jelölöm, mert szerintem érezhető, hogy honnan meddig írta, és ki, meg így izgibb is :) Remélem megértitek, és csak jobban örültök, hogy egy közös munkát is olvashattok. :)

Jó olvasást!

Március 27./Kedd/

Reggel sikeresen felkeltem, és kivételesen nem is késtem, tehát fantasztikusan indult a reggelem. Rendesen lefőtt a kávé, nem ment mellé a kiöntésnél, nem kentem véletlenül vajat a tányérra, a kenyér helyett, tehát minden klappolt. Amíg be nem mentem dolgozni..Direkt csinosan öltöztem fel, mert tudtam, hogy délutánra

nagy rohamot várunk, sokan jelentkeztek előre. Így gondoltam akkor kicsit kicsípem magam, hátha befut egy helyes arc, akkor ne egy rongyba lásson már meg..Bár amit fel vettem, az sem egy estélyi (jesszus, ilyenre pénzem se lenne!), de nem is a leg ódivatúbb öltözékem, ami már valami!
Az öltözködéssel mindig is gondba voltam..Nekem nincsenek ilyen "Ohh, ez ehhez megy!" cuccom, csak egyszerű ruhák, amiket mindig mással veszek fel.
Semmi extra, csak felöltözök. Egyik kedvenc pulcsim amit ma vettem fel, de mivel még elég szeles, hideg idők voltak odakint, az utcán nem mutogathattam, mert elrejtette a kabát..Sebaj, majd ha jobb idő lesz :)
-Hogy hogy nem aludtál el, csipkerózsika!-köszöntött reggel barátnőm, amikor odaértem a buszmegállóba. Mindig itt találkozunk, sose megy az egyik a másik elé. Mindig ez a biztos hely.
-Haha.-nevettem erőltetetten.-Nem vicces.
-Pedig annyira igyekszek.-vágott egy "Ajj, a fenébe!" arcot, cinikusan.
-Nem hívott a főnök?-váltottam témát.
-Nem, remélem nem talál ki valamit, hogy "Ohh, nem hívtalak, mert éppen az újságot olvastam!"-utánozta a főnök mély hangját szórakozottan, mire hangosan felnevettem.
-Hülye.-legyintettem.-Csak nem.
-Hát, kinézném belőle.-vonta meg a vállát.
-Jön a busz.-szóltam hirtelen, mire Edina is a távolba meredt, és valóban a busz közeledett. Leszálltunk a buszról.
- Mennyi időnk van?-kérdeztem meg.
- Még van tíz percümk, de szerintem menjünk nem is kell sietnünk pont beérünk!-mosolyodott el Edina. Már messzebbről láttuk,hogy az ajtóban vár minket és elég idegesnek látszott.
- Edina Alíz már megint  elkéstek mit gondolnak hányszor fogom még elnézni a késésüket?! Ráadásul tudják, hogy mára rengetegen jelentkeztek be még ez sem érdekli magukat?-mondta kiabálva. Mondtam én , hogy ideges.
- De főnök még van 3 percünk a munka időnk kezdetéig.-kezdtem azonnal magyarázkodni.
- Megkérdőjelezi a szavamat?!- hoppá egyre idegesebb ennek nem lesz jó vége.
- Isten ments! Én csak azt mondom, hogy a mi óránk szerint még van 3 percünk- mutattam a telefonom eléggé megviselt kijelzőjére.- Vagyis pont most kezdődik a munkaidőnk és nem szeretnénk akár egy percet is elvesztegetni a munkaidőnkből.- vigyorogtam rá győztesen. Tudom, hogy nem kéne felhúznom mert akár ki is rúghat, de ezt nem bírtam ki, annyira jól esett végre visszaszólni neki. Gyorsan be slisszoltunk mellette és az irodámba mentünk majd becsuktam magunk mögött az ajtót. A kabátomat felakasztottam a fogasra. Vissza fordultam az asztalomhoz ahonnan barátnőm vigyorgott rám elismerően.
- Jól megmondtad neki láttad köpni-nyelni nem tudott olyan vörös volt a feje mint egy ráknak annyira jó voltál már olyan szintem elegem van belőle, hogy mindig beszólogat, de te marha jól lerendezted és..
-EDINA!!- szóltam rá kicsit hangosabban, hogy végre rám figyeljen. - Vegyél levegőt!- mosolyogtam rá.
- Uhh bocsi megint hadartam ugye?
- Hát az enyhe kifejezés, hogy hadartál, de már megszoktam.- ez is egy vicces tulajdonsága ha izgatott jóval gyorsabban beszél a megszokottnál, de akkor még nagyjából lehet érteni mit mond. Viszont ha idegességében hadar azt nincs azaz ember aki azt megérti. :)
- Szerintem kezdjük a munkát mielőtt megint megint lecseszne minket.-ezzel kilépett az irodámból itt hagyva engem egy rakat melóval. Pár óra múlva Edina jött be az ajtón.
-Mikor leszel kész?
- Éééééépp most! Végre kész vagyok.-mosolyogtam.
- Oké akkor együnk még a nagy roham előtt. Bólintottam majd elő vettem a táskámból a kajámat.
-Mit hoztál?- fordultam vissza hozzá. A kérdésemre azonnal választ is kaptam, barátnőm egy hatalmas zsemlét tartott a szája előtt, amibe már harapott is egy jó nagyot. Elemlte az ételt az arca elől és egy igen csak vicces látvány tárult a szemem elé. Dina fél arcát vaj borította. Ahogy megláttam, nevetni kezdtem, ő meg úgy nézett rám mint egy idiótára. A vállánál fogva megfordítottam és a tükörhöz vittem. Ahogy meglátta magát ő is nevetésben tört ki. Ezután nálam pedig jött a szokásos retardált fóka röhögésem amit persze, hogy ő is felhozott.
- Egyszerűen nem értem, hogy tudsz így nevetni!?
- Nem tudom csak úgy jön.- nevettem folyamatosan.
- Ez tiszta beteg!-forgatta a szemét.
- Igen én is szeretlek!-veregettem meg a vállát.
- Tudod, hogy én is! -mondta majd kaptam tőle egy jó csontropogtató ölelést. Végre beleharaptam a szalámis vajas szendvicsembe, és amíg el fogyasztottuk az ebédünket beszélgettünk pár hétköznapi dologról, de sajnos vissza kellett térnünk a munkánkhoz. Gyorsan megmostam a kezemet aztán felkaptam a különválogatott számlákat és a főnök irodájába indultam vele.